- az üvegre festett harmónia

​Pár szóban a yin-yang szimbólumról:

A szimbólum a világmindenség egymással ellentétes tulajdonságait mutatja: sötét és világos, nőies és férfias jellegű, lágy és kemény, ívelt és szögletes, stb.

(A divatos nézet szerinti nő és férfi megkülönböztetés nem egyenértékű a jin és jang lényegiségével – itt a nőies és férfias jellegű tulajdonságokon van a hangsúly.)

Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a jin és jang. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét, így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásából áll. Normális körülmények között az erők rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak.

Jin és jang kapcsolata:

Egyes értelmezések szerint a jin és a jang két egymást kiegészítő, és egymástól lényegileg teljesen különböző ősprincípium.

A természet valójában felfogható egyetlen energiaként, amelynek különböző fázisai fejlődnek ki az élet önmagát teremtő folyamatában. A természet fő energiája az úgynevezett erős jang, és a jin-energiát a jang hozza létre: szembehelyezkedő, ellenálló közegben végbemenő mozgásával. Ez a fajta ellenállás a jang aktivitását hivatott támogatni, ennélfogva a jin nem más, mint a jang energia gyenge szakasza, amely előjelváltással gondoskodik önmaga továbbműködéséről.

(A jin és a jang két pólusa nem keverendő össze a keresztény kultúrkör jó és gonosz fogalmaival; ilyen irányú megfeleltetés legfeljebb úgy tehető, hogy a jin és jang egyensúlya a jó, és ezen egyensúly hiánya a rossz.)

​​​

​Pár szóban a mandalákról:

A mandaláknak a keleti és a nyugati kultúrákban, díszítőművészetekben fontos szerepük volt, ma is igen sokszor használják.

A mandala kifejezés a szanszkrit nyelvből származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong; más vélemények szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas = elme).

Maga a mandala évezredek óta használatos meditációs eszköz, eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető. A meditáció során a mandala alkalmazásának célja, hogy harmóniát teremtsen a külső elemek és belső tudatszintek között, segítse a meditálót abban, hogy megtalálja a tudatosság egységét, és helyreállítsa benne a dolgok ideális rendjét.

A mandala a világegyetem képe, a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. A mandalával történő meditáció során a cél: elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét (ezáltal a mikro- és makrokozmosz azonosságának felismerése, a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő).

A mandalák, mint a világegyetemet kicsinyítve jelképező ábrázolások, ismétlődő harmonikus mintáival nyugtatják, regenerálják az embert. Egyre több kutató szerint létezésük sokkal ősibb, mint gondoljuk, mivel a természet alkotta formáktól elkezdve az ősi kultúrák rajzain keresztül számtalan helyen felfedezhetjük őket. Az embert ösztönösen vonzzák az ősi szimbólumok, így a mandala is, melynek legegyszerűbb formája, a kör tulajdonképpen a teremtés alapszerkezete, az egységet és örök életet szimbolizálja.

A mandala az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. Célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét. (Segítse az elmélyülést, megállítsa a gondolat-zuhatagot.)

A mandala egy út, melyet, ha követünk, megtalálhatjuk saját magunk középpontját; épp ezért érdemes saját mandalát készítenünk, vagy személyre szabott mandalát készíttetnünk.