- az üvegre festett harmónia

Pár szóban a mandalákról:

A mandaláknak a keleti és a nyugati kultúrákban, díszítőművészetekben fontos szerepük volt, ma is igen sokszor használják.

A mandala kifejezés a szanszkrit nyelvből származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong; más vélemények szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas = elme).

Maga a mandala évezredek óta használatos meditációs eszköz, eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető. A meditáció során a mandala alkalmazásának célja, hogy harmóniát teremtsen a külső elemek és belső tudatszintek között, segítse a meditálót abban, hogy megtalálja a tudatosság egységét, és helyreállítsa benne a dolgok ideális rendjét.

A mandala a világegyetem képe, a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. A mandalával történő meditáció során a cél: elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét (ezáltal a mikro- és makrokozmosz azonosságának felismerése, a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő).

A mandalák, mint a világegyetemet kicsinyítve jelképező ábrázolások, ismétlődő harmonikus mintáival nyugtatják, regenerálják az embert. Egyre több kutató szerint létezésük sokkal ősibb, mint gondoljuk, mivel a természet alkotta formáktól elkezdve az ősi kultúrák rajzain keresztül számtalan helyen felfedezhetjük őket. Az embert ösztönösen vonzzák az ősi szimbólumok, így a mandala is, melynek legegyszerűbb formája, a kör tulajdonképpen a teremtés alapszerkezete, az egységet és örök életet szimbolizálja.

A mandala az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. Célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét. (Segítse az elmélyülést, megállítsa a gondolat-zuhatagot.)

A mandala egy út, melyet, ha követünk, megtalálhatjuk saját magunk középpontját; épp ezért érdemes saját mandalát készítenünk, vagy személyre szabott mandalát készíttetnünk.

​

Pár szóban az Om jelről:

​Az Om vagy más néven Aum szanszkrit eredetű szó. Pranavának nevezik. A hinduizmus hagyományában az „Aum” a legfontosabb szimbólum, valamint alap- vagy gyökérmantra, ezért sok mantra, ima elején hangzik el.

​A hindu hagyomány szerint az „Om” az Univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szó. Az „Om” a teremtés igéje, egy ősrezgés, mely eredetét tekintve öröktől való és az „Abszolút Igazságot” és a „Legfelső Isteni Teremtőerőt” képviseli.

Az „Om” három hangból (szótagból) tevődik össze: „A”, „U”, és „M”, és minden dolgot tartalmaz – ezzel fejezi ki a világ hármasságát, valamint a három egységéből összeálló teljességet. A három hang sok tételt jelöl, de valószínűleg a legfontosabb a világmindenség hármas aspektusa, a test-lélek-szellem egysége. Az „A” jelképezi a durva anyagi világot (az ébrenlét állapota), az „U” az asztrálsíkot (az álom állapota), az „M” pedig az elmén túljutott állapotot szimbolizálja, tudati szintje a mélyalvás. A teljes szimbólum ezek együttesét szimbolizálja.

​Mindemellett a harmadik szem mantrája is. Ismételgetése a meditáció során – a hagyomány szerint – lenyugtatja az elmét, a testet energiával (pránával) tölti fel, segít kiszakadni az érzékek világából, és erősíti az elmélyülést. Ily módon a megfelelő légzésirányítással és az „Om”-hang ismétlésével különböző transzállapotok érhetőek el.

Mint egyetemes szimbólum, vizuális formában is létezik. A tanítások szerint viselőjének védelmet ad a negatív hatások ellen (védelmező mágikus szimbólum), és segíti a lélek harmóniájának megtartását.